Turcsánné Horváth Annamária2017-11-09T05:06:36+00:00

Turcsánné Horváth Annamária

1956. április 29-én születtem a Vas megyei Bő községben. Édesapám Horváth János, édesanyám Pados Ilona. Felmenőim több generációra visszamenőleg Bő és környékbeli falvak szülöttei. Gyermekkoromban még megélhettem a paraszti faluközösség által őrzött ünnepeket és szokásokat.

A néptánccal a bői általános iskola alsó tagozatán kerültem kapcsolatba, az ott szervezett néptánccsoport tagjaként. Segítette a népi kultúrához való kötődésemet édesanyám is, aki feltárta előttem a népdalkincsek és a falu hagyományaihoz kötődő történetek varázslatos világát.

A középiskolát a csepregi Gimnáziumban végeztem. Az érettségit követően a szombathelyi Tanárképző Főiskola tanító szakán folytattam tanulmányaimat. Itt tagja lettem a Főiskola néptánccsoportjának.

1977-ben Budapestre költöztem. Tanítói állást kaptam az akkor épülő békásmegyeri lakótelep
Medgyessy Ferenc utcai általános iskolájában.

1978—tól 7 évig tagja voltam az Eötvös Lóránt Tudomány Egyetem néptánccsoportjának és
táncházba jártam.

1980-ban tanítványaimból megalapítottam az iskola néptáncegyüttesét.

1981-től három évig hétvégenként táncházat szerveztem a Medgyessy iskolában.

1982-ben a Népművelési Intézetben C-kategóriás néptánc-oktatói oklevelet szereztem.

1984-ben házasságot kötöttem Turcsán Miklós festőművésszel. 1987-ben megszületett kislányunk, Fanni.
Táncosaimmal a GYES ideje alatt is tartottam a kapcsolatot és a gyermekegyüttes folyamatosan működött.

1990 óta a táncosok az Aelia Sabina Zeneiskola néptánc tagozatán alapfokú képzésben részesülnek.

1998-ban Óbudai Pedagógiai Érdemekért kitüntetésben részesültem.

1993-ban a néptánc tagozaton végzett táncosokból megalakult a Kincső Együttes felnőtt csoportja. Oktatójának Ónodi Bélát, az Állami Népi Együttes táncosát kértem fel.

Hogy együttesvezetői munkámat szakszerűen végezhessem, kiegészítő diplomát szereztem az
ELTE BTK kulturális menedzser szakán, 2000-ben.

Időközben a Kincső Együttes létszáma 120 főre gyarapodott, mely három gyermekcsoportot és egy felnőtt együttest foglal magába.
Az Együttes Óbuda-Békásmegyer kulturális életének szerves részévé vált. Külföldi útjai során Európa számos országában szerettette meg a magyar néptáncot, több nemzetközi néptáncfesztivál díjazottja.
Munkánk elismeréseként együttesünk 2004-ben „Budapestért Díjat”, 2011-ben „Óbuda Kultúrájáért Díjat” kapott.
2010-ben a Hagyományok Háza „Népi Ének Alapképzését”, 2012-ben „Mesterképzését” végeztem el.
2012-ben a Magyar Kultúra Napján „Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjjal” jutalmazták munkámat.

Közel négy évtizedes pedagógus pályafutásom legfontosabb eredményének azt tekintem, hogy sikerült összehangolni tanítói munkámat a hagyománytisztelet és a népi kultúra iránti szeretet elmélyítésével. Olyan területen tudtam sikeres néptáncegyüttest alapítani, ahol sem hagyomány, sem közösségi élet nem volt. Az együttes teremtette meg a feltételeit azoknak a baráti közösségeknek, melyeket a néptánc szeretete tart össze.

Úgy gondolom, hogy azokhoz az értékekhez, melyet a paraszti világ megőrzött, mindenáron ragaszkodnunk kell. Előbb ösztönösen kerestem azokat az alkalmakat, közösségeket, ahol ezt megvalósulni láttam. Később mint pedagógus, tudatosan törekedtem a paraszti hagyomány átplántálására.

A nehézségeket is vállalva azt az organikusan működő hagyományt segítettem megőrizni, mely értékeivel ma is alakítja gondolkodásomat.